büntesd meg az asztalfiókot!

pocsék írók klubja

Bandi bácsi és az életsex

2015. október 09. - farappa

writers-block.jpg„Hétfőn? Inni? Délelőtt?” - Bandi bácsi ráébredt, hogy még nem öreg: felvitte az isten a nótáját, felvette az elmenős ruháját, kockás zakó, lilás csóknyakkendő és uccu, a bálba. A Music Corner akkor még nyitva volt, fényes volt, hangos volt, zsúfolt és izzadt, és akkor is szokatlan jelenség ide egy díványnak öltözött 70es úr. Nézték is, biztos az unokáját keresi. Hajrá. Nem maradt ám végig csöndben, mert egy idő után megunta ezt a zakatoló zenét, hát, miért ne, odalépett a DJpulthoz és kétszer is elüvöltötte az elejét:

- Hallo! Ne shakiráztassa a bandát tovább, DJ uram, azt tudja-e húzni, hogy: egy cica, két cica, há cica, jaaaaj, meg fog ta a cici cica ee gee ret?

A DJ nem hallotta igazából, csak mosolygott és barátságosan bemutatta középső ujját, mire a bácsi is, és sikeresen távozott arrébb. Ahogy azt a Mórikca, el.

Tovább

Isteni termékbemutató

writers-block.jpgKedves nyugdíjas barátaim! Biztonsági öveket becsatolni, tárcákat kicsatolni… Buszunk már indul is a szépligeti Régli pincészetbe, ahol finom ebéd és egy kis előadás megtekintése vár ránk, szívesen. De ajándék is vár ránk, ajándékok, melyek az 5 órás bemutató után bőven átvehetők: a hölgyeket rozsdamentes fritőzfogóval, gumivázába épített kerámiaórával, egy Szent Kristóf hűtőmágnessel és egy vákuumos fürdőszobai fogantyúval lepjük agyon. Az urakat ledes asztali lámpával, eldobható fényképezőgéppel + egy örvendő grillsütővel kecsegtetjük. Ugye, senki nem olvasta el a szórólap alján az apróbetűs részt? Helyes. Ez nem egy olyan időseket átverő, termékbemutatós buszos kirándulás, ahol 9 órán keresztül nézzük magukat folyamatosan madárnak. Nem. Hanem egy másmilyen. Miért jegyzetel az úr? Miért nem figyel?

Tovább

Belebámulni

writers-block.jpgMilliárdos íróként eleget jártam már a világban ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ez a „belebámulunk az utcán a másik pofájába” – dolog csak hazánkban honos. Bécsben pl. faragatlanságnak számít. Ezt a megfigyelést megosztottam egy Cerka Endre nevű szobafilozófussal, aki a következővel állt elő: „ha tudod, hogy bámulnak téged, akkor valószínűleg te is bámulod őket, tehát ezalatt te is potenciális belebámulóvá váltál, ösztönösen tolakodó szemmerénylővé. A Tanú kényelmes helyzetéből hirtelen Elkövetővé alakultál.”

És ez mind igaz. De. Hogyan kell udvariasan stírölni a másikat? És nem csak a csajokat, hanem mindenkit, beleértve a másokat is. Egyáltalán, miért bámuldozni? Mert túl érdekes a szembejövő arca vagy túl fájin a ruhája – 1000 oka lehet. A mozgólépcső a legjobb terep erre: Jön a bátor szembeforgalom és mi már reflexből nézzük a lefelé haladókat, hogy szebb-e az orra a milyenkénél, gazdagabbnak fest-e, illetve, mi mit vegyünk fel, hogy olyan bomba csajok legyünk, mint ez itt. De mire befókuszálod, már tovább is haladt a célpont. A mozgólépcső nélküli, általános utcai titkonkukkolás udvarias futamideje 3 másodperc. Ennyi idő alatt annyira lenézheted, amennyire bírod, belenézhetsz a szemébe, a szájába, mindenébe, levizslathatod róla a bugyingót is, de 3 mp. után már tolakodásnak számít.

 

Tovább

Korsó a Ződmacsekben

writers-block.jpgA hamutartót nem ürítem már, legalább ez le lett véve a vállamról, mer csak már csak kint lehet dohányzani. Öt korsó repedt ma el, csakúgy, a szárítón, maguktól - anyám szerint ez de rossz jel. A Janeszék ma nem jönnek, csak holnap, mert meccs lesz, ide gyűlik az egész falu nézni. Készülni kell, hajjaj, de készülni. Pereccel, alátéttel, jóhiszemmel. Ancsi vagyok, csaposcsaj a Ződmacsekben. Ne tudd meg, a Lali nem szégyell engem nyelvesen puszilni, amikor bejön, be a nagy alakjával, bézból sapi, izomtrikó, napszemüveg, meg az iszonyat aranyak nagyban, de csak én tudom, hogy színre szín, de valódi semmiképp. Így összemarkolja egy kézzel az arcomat, és úgy, a grimaszos ajkamra harap, ha rágó van bennem, lenyelem, istenbizony. Ilyet szól: Ancsi, te vigyázzál, jól vigyázzál, bazmeg, mert ha el mersz menni a Lacikával, én elütlek autóval. Mindkettőtöket. Megtalállak – emberfeletti a humora. Lali.

Tovább

Lenni jól! Maita kezdeni velem ki

writers-block.jpgTörténet egy fiúról, aki annyira fiú volt, amennyire csúnyán beszopott egy álnetnőt.

Egyszer volt, hogy nem volt, nevezzük Kkkk-nak. Kkkk egy szép napon felhívta kedvenc barátját, hogy:

- Kedvenc barátom! Felhívtalak. Mert képzeld. Sürgős rajongásaim vannak! Kaptam egy ismerkedős ímélt egy csodás nevű nőtől, miszerint értékes embernek tart engem végre és megismerne szívesen. Felolvasom:

Tovább

Gondolatok a száji féltékenységről

writers-block.jpgLajos szomorú volt, de nem azért, mert így hívták. Ugyanis nem régiben felfedezte magán, hogy szájirigy lett. Így emlékszik vissza: „megéheztem a Dréherre… Pizzát rendelnék, mert ki van írva, de megmondtam a csajnak, akivel voltam, hogy inkább rendelek neki is pizzát, csak ne egyen bele az enyémbe. Azt mondta, nem kell félni, mert már evve jött, frissen az ebéd utánból. Jó. Megérdeklődtem, csak úgy, hogy mit tenne ő abban a helyzetben, ha, teszem azt, én rendelnék egy pizzát magamnak? Bele enne-e? Egy kicsit is? vagy egy kicsit se? Mert akkor inkább neki is kikérek egyet. Azt mondta, nem kell. Nem hittem neki. Én tovább kérdeztem: „de egy katonát se kérnél?” Merthogy nekem tudnom kell. Erre azt mondta, ha nagyon nem tudom megenni és marad, akkor elfogyasztaná a maradékot… Ahá! Tudtam! Mégis!

Tovább

(nincs tárgy)

writers-block.jpg…dehogynem van tárgy! Ó, dehogynem van. Ha spórolsz a szókkal, ne! Mindenkinek bátran legyen külön szója, szavaki önkontrollja, nem? maga használja a nyelvét? Mire? Mert azért a magyarban vannak ám horror-kifejezések, idéznék is párat:

”felnyitotta a szemét” - (jézusom, mivel??)
”szembesültem” – ( szembe? Sültem??!)
” nagy kő esett le a szívemről” ( uhh)

„a fejébe verte / töri a fejét / szeretném leszögezni” (hát, mindhárom elég szadi)

„szemlesütve” (na, gasztro: pincér, kérek egy közepesen lesütött szemet)

„ átfutott az agyamon (atyám-uram!)

„bogarat rakott a fülébe” (a hideg kiráz)
”a szemére hányta” (!!! Gyézusom)
”emésztgetve a halottakat” - (!boaaa)

„belsőséges légkör” (iszonyat)
”egyem a szívedet (na, ez meg…)

„kiköpött mása” (fúj)

 

Tovább

Mit eszik az igazi macho?

writers-block.jpgMindent egy lapra. Veszélyes ember vagyok. Keresem a bajt. Pénzeket, s értéket lopok jó emberektől, saját vagyonomként szeretni. Ez az én városom. Gyilkolás a középső nevem. Embernek születtem, gyilkosnak. Kezem nagy és koszos. Nézésem ijesztő, gyarapodó. Erőszakos és goromba vagyok a nőkkel. Elfutol, ha meglátod ezt a nehéz nagyfiút, kinek a csendes, sötét utca a bárkája, erőszak a köpönyege. A női sikoly éjszaka is kedves a fülemnek. Hím csirkefogó vagyok. Kokó, hernyó, krekk, drog, szajré: mindenem van, mi kell? Hallod? Tudok olcsón dolgokat. De bajba, abba könnyen kerülhetsz…

Ha látod, hogy fekásan oldalra döntöm a stukkert, jaj lesz neked, sőt: már jaj, mert az azt jelenti, mindjárt lőni fogok. De a durranást már nem hallod meg, se a torkolattüzet. Sírhacc is, engem nem érdekel, hiszen az emberi könny a legédesebb zene gonosz füleimnek, nincs is ennél inspirálóbb a magamfajtának. A sitten egy csomó magas, nagytestű férfival pacsiztam, szúrtam is le mind egymás után. Tudod, mi volt a dutyiban a jelem?? Fűrészes élű kés! Így is szóltak utánam a börtönfolyosón a jóképű, jótestű feka börtönlakótársaim, hogy „hé, hova mész Fűrészes élű kés, rendszámot kalapálni? Balhét keresni?” Meg is öltem mindenkit, az egész hűvöst, hűvösőröstül. A rabok az őrök nyakába ugrottak, alig bírtak menekülni, mert nem volt hova, csak neki a durva rácsnak. Én nem megyek vissza a hűvösre. De ha mégis, az üzletet megint én vinném: pornóképet cserélnék bagóra, kihegyezett fogkefére, cérnára, cinegére. A lazálkodás a védjegyem. Mert kapkodásnak nem gyönyör a vége.

Tovább

Eljön majd a mink idője! (sok fenyegető felkiáltójellel)

writers-block.jpgCsillag és kereszt! Kemény és vér! Biztos eljön a mink időnk és akkor majd mindjárt lejár a ti időd bandája! Vár rátok, s most „kőhalom”, kedv s öröm röpkedtek! Hun tanász íj békés vidéket, mint a bombák fődje? A földet, azt „húzza rád”, minta tücsök, aki egész nap hegedül, hege-hege-hegedül, és nézi a hangyát, amint „országot” épít. Hétköznapi és „módokon” is meghallhat az ember, például olyan ártatlanul, ha 10 „percig” rosszul veszi a levegőt: mondjuk, egyáltalán nem. Felemeljük öklünk-hangunk és nektek „nyomban” az iramodva száll a bátorság! Csak az lépjen az igaz ultra, aki meg! Az nyer.

Tovább

Bűntudaterőmű

writers-block.jpgÜnnepélyes keretek között bekapcsolták az első bűntudat-generátorokat Csepelen, melyek szerényebb fajtáji 2013-ig már üzemeltek, de csak az e-bicaj meg az utcai telefon ment róla. Az elnök a környezetminiszter melléből cumizta ki ezt a releváns ideát, de nem is cumizta… inkább csak tisztes távolságban megállt tőle és hagyta, hogy a miniszter, kicsit összenyomva keble legjavát, belespriccelje a szájába. Az első nagyteljesítményű bűntudat-generátorokról már komplett háztartások mennek, egész teljes kórházak, vastüdők, EKG-ék, fűnyírók, mobilvécék. Fényénél mehet a dáridó, az ünnep, a jókedv és a parkettapolka.

Voltak még kísérletek a szégyengenerátorokkal is, de hatból öt leégett, nem vált be, hiába hajtotta egy erős szomor-motor. Kisvártatva ezekre a bűntudat-generátorokra állt át az egész ország, leválva arról, amiről addig mentek. A generátorok bűntudaterőművekbe tömörültek és együttes erővel látták el a sötét területeket. A Hősök szikrázott, a Kálvin fényben örvendezett, a Deák meg? kise látszott! Az ikeában minden fénytest előremutatott!

 

Tovább